Még színesebbé vált az Országos Kékkör

Az Országos Kékkör pontosan mely szakaszát érintette a jelzésfestés?

Nagy örömünkre az Országos Kékkör teljes nyomvonala, tehát mind a három része, vagyis az Országos Kéktúra mintegy 1160 km-es, a Dél-dunántúli Kéktúra 541 km-es és az Alföldi Kéktúra 848 km-es szakasza megújult. Így összesen 2549 kilométernyi túraútvonal jelzésrendszere újult meg az idei évben.

Kik vettek részt e nagyszabású munkában?

A Magyar Természetjáró Szövetség (MTSZ) égisze alatt működő tagszervezetek közel egynegyede, vagyis 50 tagszervezet szakemberei több hónapon át ecsettel és festékesvödörrel járták az erdőt.

Hozzávetőlegesen hány darab jelzés került fel a fákra és egyéb tereptárgyakra?

Erre nehéz pontos választ adni, hiszen a terepviszonyoktól függően változik a kilométerenként felfestett jelzések száma, de ha 1000 méterenként (oda-vissza) 20 jelzéssel számolunk, akkor több mint 50000 jelzést kellett felfesteni a teljes nyomvonalra.

Mennyi időt vett igénybe a munka?

Az előkészületek már tavaly elkezdődtek, így idén kora tavasszal már csak festeni kellett. A tagszervezetek általában kora tavasszal kezdtek hozzá a munkához, amely – a közel 2600 kilométeres útvonalból kifolyólag – több hónapig tartott, és május elejére fejezték be a teljes nyomvonal felújítását.

Mi volt a legfontosabb kritérium a festés során, és mennyire lehetett haladni a munkával?

Egyértelműen az, hogy aki fest, az kiválóan ismerje az adott útvonalat. Nem mindegy, hogy pótolni, sűríteni, felújítani vagy éppen eltávolítani kell a jeleket, hisz mindegyik más munkaigényű folyamat. Hosszú évek tapasztalata alapján ideális esetben három fő fest. Az első nap két fő előkészíti a tereptárgyat (fát, követ, oszlopot stb.), egy pedig megtisztítja az utat és a festés helyszínének környékét. Ezt követően lehet felfesteni az alapot. Ezzel a felállással – szerencsés esetben – óránként egy kilométert lehet elkészíteni. De vannak kényes terepek is, ahol sok időt kell szentelni a tisztításra, ilyenkor csupán kb. 500 métert lehet haladni. Második nap történik a színezés. Ehhez a munkafolyamathoz elegendő két fő: egy tartja a már előre elkészített sablont, a másik pedig fest.

Hogyan lehet szakszerűen előkészíteni a fát a festésre?

Rendkívül fontos a fa érintett részének alapos megtisztítása, szükség szerint lehántolása, drótkefézése, majd portalanítása. Ezt követi a festés, amely két részből áll. Első körben az alapozást visszük fel a fára, majd a színt festjük fel. Bizonyos típusú fáknál muszáj kétszer is elvégezni az alapozást, hisz a faanyag beszívja az első réteget. A fehér felületekre – például kőre – szürke keretet festünk, így jobban kiemelkedik a környezetéből. Az alapozás teljes száradása után lehet csak elkezdeni a színezést. Ezt a munkafolyamatot egy fő is végezheti, de általában nagyon macerás, illetve kicsi a hatásfoka, mert nem egyszerű a sablont is tartani a festés közben.

Ecsettel vagy festékszóróval érdemes festeni?

A festékszórás nálunk szóban sem jöhet, mivel nagyon vékony rétegben hordja fel a festéket, a másik hátránya pedig az, hogy bemegy a sablon alá a festék, és csúnya lesz a végeredmény. A sokéves tapasztalat azt mutatja, hogy az ecsettel történő festés az ideális módszer.

Mi mondható el a festékanyag minőségéről?

A Jelzésfestési útmutatóban megfogalmazott feltételeknek megfelelően jó minőségű vízbázisú festéket használtunk. Korábban általában olajfestékkel festették a jelzéseket, de amióta a nemzetipark-igazgatóságok előírták a vízbázisú festékek használatát, kizárólag ilyen típusú festékkel festünk. Olajfestéket – környezetvédelmi okokból – már nem használ senki.

Hol lehet ezt a „mesterséget” elsajátítani?

A Magyar Természetjáró Szövetség (MTSZ) indít jelzésfestő tanfolyamot, ahol megszerezhető az elméleti tudás. Ha valaki sikeresen elvégezte az MTSZ tanfolyamát, annak a tagkártyáján feltüntetik ezt a képesítést. De gyakorlat teszi a mestert, tartja a mondás, így a tagegyesületeinkben régóta festő, idősebb generációtól lehet ellesni a jelzésfestés gyakorlati fortélyait. Például a fa szakszerű hántolásánál is elengedhetetlen a megfelelő rutin, amelyet a tapasztalatlan festők még „nem éreznek”.

A jó minőségű festés meddig marad meg, illetve tapasztalatod szerint mikor kell felfrissíteni a turistajelzéseket?

Ha minőségi munkát végeznek a jelzésfestők, akkor ideális esetben 3–5 évig is megmaradhat a jelzés a tereptárgyakon. Természetesen a festés állaga nagymértékben terepfüggő, hiszen egy nedves, nyirkos, párás patakvölgyben vezető útvonalon, avagy olyan területen, ahol extrém módon süti a jelzéseket a nap, bizony 2-3 évre is újra kell festeni.

Melyik fafaj rendelkezik jó tulajdonságokkal a festés szempontjából?

A fenyőfa „hálás” típus, mivel kiválóan megmarad rajta a festék. A csertölgy kérge göcsörtös, a nyár és a nyír világos kérge nem ideális, valamint az utóbbi fa kérge szalagszerűen hámlik, így rövidebb ideig marad meg rajta a festék.

Mire kell leginkább figyelni a fák festésénél?

A 10 cm átmérőjű fák nagyon gyorsan nőnek, így akár egy év alatt „kihízhatja” a jelzést a fa, ezért lehetőség szerint 10 cm-nél nagyobb átmérőjű fát érdemes választani. A vékony kérgű fákat nem szabad nagyon meghántolni, néha még drótkefézni sem, csak portalanítani, ellenkező estben olyannyira megsérülhet a fa, hogy akár el is pusztulhat.

Mi, túrázók, mit tehetünk annak érdekében, hogy a jelzések minél tovább „éljenek”?

Néhányan előszeretettel piszkálják, kapargatják a jelzéseket. Azzal épp eleget teszünk, ha egyáltalán nem nyúlunk hozzájuk, így hosszú ideig láthatjuk a – jelzett – fától az erdőt.

 

A Pilisi Parkerdő Zrt. közbeszerzés útján nyerte el az OKK jelzésfestését és a betonoszlopok kihelyezését. A szervezet szerződést kötött az MTSZ azon érintett tagegyesületeivel, amelyek részt vettek a nyomvonal megújításában. A projekt teljes mértékig EU-s pályázati forrásból valósult meg. Az érintett tagegyesületek kilométerszám alapján kapták a támogatást.

 

Névjegy

Név: Pálmai Vencel

Titulus: a Kéktúra Szakbizottság megbízott vezetője

MTSZ-munkaviszony kezdete: 1991

Gyalogos és magashegyi szakágú, aranyjelvényes túravezető

Több szakmai kitüntetés és elismerés birtokosa, 1992 óta szakmai kiadványokban folyamatosan publikál.